1494 őszén láttam meg a napvilágot Yavuz Szelim és Hafsa  Ayşe  gyermekeként Trabzon városában. Szulejmán vagyok, ki békét, áldást és boldogságot hívatott hozni erre a népre. Ki fivéreimet elveszítve a szeretetnek minden hiányában nevelkedtem és éltem meg rövid gyermekkoromat a felnőtté válás örökös árnyékában. Szulejmán  vagyok akit Trabzonban a legjobb tanítók tanítottak. Ki látni akarta volna a hegyeket s a völgyeket, de utazások helyett tíz éves kora óta az Isztambuli palotában tanult. Így könyvekből ismerte meg ezt a világot és annak megválaszolatlan kérdéseit. De, mert a tudatlanság sosem ösztönzött annak szenteltem életemet, hogy megfejtem a természet titkait. Ehhez elsőként a TÜRELMET tanultam meg. Ékszer készítőként hamar felismertem a világi kincseket, ám ahhoz, hogy az emberi értékeket is megismerjem sokat kellett tapasztalnom és mindig emlékeznem arra, amit megéltem. Szulejmán vagyok aki Manisza szandszák bégjeként már tizenhat évesen a trón várományosa voltam. Mégis csak ma jött el a napja, hogy apám Szelim szultán nagybecsű örökébe lépjek és felesküdjek az örök igazságosságra, mint az Oszmán-birodalom 10. uralkodója...