A sorozatban sok szép szerelmes verset halhatunk Szulejmántól, melyek kedvesének, feleségének Hürremnek szólnak:

" Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem,...mindenem Te vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmednek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása. ,,

" Hürremem, egyetlenem, örömöm, vidámságom, estém, hajnalom, holdam és csillagom, szenvedélyem. Előtted most épp a nap hajbókol. Elmém ura, parancsolóm, fényem, akaratom, végzetem, szultánom, padisahom, emírem, egy egész világon a lelkem. ,,

"Életemnek fénye, reményemnek záloga vagy te nekem kedvesem. Gyermekeiddel az egyetlenek, akik éltetnek ezen a földön. Elmondani, leírni sem lehet amit most érzek. Ha a tenger lenne a tinta, s e partnak fái a toll, akkor sem tudnám szavakba önteni a fájdalmat és a hiányt, amit távolléteteket jelent. Ezért inkább csendben fohászkodom a mindenható Allahhoz, hogy egészségben találjon rövid válaszlevelem. Én drága szerelmes asszonyom, igyekszem vissza hozzád, mindennél nagyobb örömmel és szeretettel."

"Hogy ha szerelmes vagy, éld meg a magányát is... Hogy ha úrnak teremtettél, éld meg a szolgaságot.. Lásd a szépet akár az elmúlás orcáján is.. Lásd a csúfot akár a rózsának aranyló szirmain.. Légy a tündér, légy a szerelemnek bolondja, hogy annak lángjában lelked testet öltsön.  Ej Muhibbi miért tűröd, hogy a szűzi ajkak édes csókja megbabonázzon? Miért az élet tavaszával hencegsz, mikor az örökké tartó télbe tartasz.."

"Magányosságom trónusa! Jólétem, szerelmem, holdfényem! Én legőszintébb barátom, bizalmasom, életem szerelme, szívem uralkodója! Legszebbek legszebbike! Tavaszom, boldogság arcú szerelmem, nappalom, drágaságom. Nevető rózsalevelem, virágom, édesem, egyetlenem, aki nem szomorít el ezen a világon. Én Isztambulom, karavánom, Anatóliám földje, Bagdadom, koraszánom! Gyönyörű hajú hölgyem, ívelt szemöldökű szerelmem, huncut szemű szeretőm! Mindig is dicsőíteni foglak. Én a meggyötört szívű szerelmes, akinek tele van a szeme könnyekkel...és mégis boldog vagyok!

Ej, én éltető erőm ... levegőm, támaszom széles e világon, s azon túl ...
Honnan-e szépség, honnan-e tűz? Lángolásod. Mintha csak borostyánba ágyazódott volna sugárzó arcod ...
Micsoda haj, micsoda fürtök, micsoda hullámok ... elmémet betölti egészének kelleme.
Mily felséges aroma, mily végzetesen igéző ...
Könnyeim sem moshatnák el csábító illatát ...
Nincs olyan íz, nincs zamat, mi hozzá fogható ...
Muhibbit nem is tarthatta szótlanul ...
Micsoda kincs, micsoda ék a mindenség.